- 05. 14. Filemon Zsolt – Lukács 7:1-10
„Hit kontra érdemek”
Az egyik kedvenc bibliai történetem a kapernaumi százados „találkozása” Jézussal. Nevezhetjük annak, mivel interakciókról olvasunk, bár az nem derül ki az igéből, hogy földi életükben találkoztak-e valaha is személyesen. És a lényeg pont ebben a ’találkozás-nem találkozásban’ van. Mi, keresztyének, is pont így vagyunk Jézussal. Péter apostol így ír erről: „(Jézus Krisztus… ) akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek”. (I. Péter 1:7-8) Földi szememmel én sem láttam még soha Jézust, de mégis találkoztam vele, szól(t) hozzám; látom, ahogy munkálkodik szívekben, életekben. Hogyan lehetséges ez? Egyetlen mód van erre, ami a mai történet lényege: A HIT.
Alapvetően jellemző, hogyha valaki elér bizonyos eredmény(eke)t, akkor megjutalmazzák, elismerik a sikereit, méltatják, netalán bizonyos rangra is emelik. Vannak, akik büszkén villogtatják a kitüntetéseket, díjakat, élvezik, igénylik mások méltatását, míg az igazán nagy sikereket elért emberek, „nagykoponyák” talán még a díjátadóra se mennek el. Hogy is van ez?
Sokan küzdenek a méltatlanság érzésével, annak ellenére, hogy jelentős sikereket értek már el életükben. Mitől lesz valaki méltó? Talán mások dicséretétől, méltatásától?
A római századosról azt olvassuk, hogy kedvelték a zsidók. Azért ez nem semmi! Kiről is van szó? Egy – az elnyomó hatalmat képviselő- pogány emberről, aki rangos katona volt. Mégis, jó cselekedetei felemelték őt a zsidók szemében. Érdemesnek találták arra, hogy problémája megoldásában segítségére legyenek, így fordultak rabszolgája ügyében Jézushoz. Úgy gondolták, ez a százados elég jót tett (ld. zsinagóga építés és egyebek), hogy Isten segítsen rajta. Nagy mítosz ez: „ha valaki elég jót tesz, azzal elfogadhatóvá válik Isten számára vagy ha valaki elég jót tesz, Isten is jót tesz majd vele”. Mondhatnám úgy is, hogy ez egy óriási nagy hazugság. Ez a gonosz nagyszerű csapdája. Sokan dőlnek be neki és teszik fel a kérdést: „miért történnek rossz dolgok ártatlan, jó emberekkel?” A gond ’csak’ azzal van (mint az Édenben), hogy az ördög már a kérdést hazugsággal szőtte be. Ugyanis nincs ártatlan vagy jó ember. Csak bűnös ember van. (ld. 51. zsoltár 7., Róma 3:23) És nem lehet elég jócselekedettel lenullázni a bűnöket. A bűnt egyedül Jézus vére tudja lemosni az emberről.
A zsidók méltatták a századost. De mit tett ő? Épp az ellenkezőjét figyelhetjük meg. Miután megkéri (!) Jézust, hogy jöjjön el hozzá, utána újra átgondolja a dolgokat. Arra jut, hogy ő nem méltó arra, hogy Jézust házába fogadja. Csak gondoljunk bele! Egy alapvetően többistenhitű népből származó, magas katonai rangban álló és általános köztiszteletnek örvendő ember (akinek joga lett volna a számára haszontalanná vált rabszolgát megöletni), aki csak hallott Jézusról, arra jut, hogy ő méltatlan a vele való találkozásra. Hitt Jézusban, hitt a hatalmában. És Jézust csodálatra (és cselekedetre) indítja ez az egyszerű, őszinte hit. Biztos vagyok benne, hogy nagy örömmel teljesítette a kérést, hiszen a szolga meggyógyult, mire a követek hazaérnek.
A méltatlanság érzésével a tékozló fiú is küszködött. Bűneivel szembesülve azon őrlődött: vajon az atyja visszafogadja-e őt? Végül elindul haza. És mi az atya reakciója? „Apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15:20)
A méltatlanság tudata nem kizár, hanem éppen bevon Isten jelenlétébe! Isten az alázatos és megtört szívűvel lakik, azt kedveli, aki így járul elé. (ld. Ézsaiás 57:15)
A büszkeség, az érdemek hangsúlyozása nagy kísértése a hívőknek, lápos terület, abszolút zsákutca. Minél tovább megyünk bele, annál többet kell visszatolatni.
Az örökéletünk nem arra épül, amit mi teszünk, hanem arra, amit Jézus tett a kereszten. Dicsérjük Őt, aki egyedül méltó:
„Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” Jelenések 5:12
Anscha
A teljes igehirdetés ide kattintva hallgatható meg: https://csepelibaptista.hu/felvetelek/
Személyesen: vasárnap délelőttönként a Csepeli Baptista Imaházban, a 1215 Budapest, Károli Gáspár utca 35. címen.