- 04. 07. Nagypéntek, Filemon Zsolt
János 19:14-30
Ismerőssel, baráttal találkozva gyakran tesszük fel a kérdést: ’milyen napod volt ma?’. A válasz gyakran ’hosszú, nehéz’, ritkábban ’szuper, örömteli, élménydús’. És nagyon ritkán azon kapjuk magunkat, hogy egy nap leforgása alatt milyen rengeteg dolog történt. Nagypéntekhez érve is rácsodálkozhatunk, hogy pár óra alatt mennyi minden történt. Figyeljük Jézust, aki kevesebb, mint egy nap alatt elvégezte a világ megmentését.
A nagytanács tagjai – akiknek régóta szúrta a szemét Jézus tevékenysége, élete, és halálát akarták – már kora hajnalban összegyűltek, hogy érdekeiket képviseljék. Ami fontos az embernek, azért hajlandó tenni, áldozatokat hozni. Vajon Jézus fontos-e annyira nekem, neked, hogy hajnalban kelve találkozz Vele?
A passiótörténetet olvasva megragadta a figyelmemet, hogy Lukács feljegyzi: „Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött. Előtte ugyanis ellenségek voltak.” (Lukács 23:12) Vajon mi munkálta ezt? Viselkedésük, megnyilvánulásaik alapján mindketten állhatatlan, elvtelen embereknek bizonyultak. Bár mindketten megbizonyosodtak arról, hogy Jézus ártatlan, mégsem álltak ki szilárdan az igazság mellett. Milyen szegény ember az, akinek nincsenek elvei, amihez ragaszkodik! A hívő embernek pedig a legnagyobb értéke, féltve őrzött kincse a hit. Erre vigyáz, hogy soha, senki miatt meg ne alkudjon.
„…hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Efézus 4:15)
Isten választotta ki Jézust, aki tökéletes, hibátlan páskabárány volt. Más áldozat nem volt lehetséges, Isten elé nem lehet hibásat, foltosat vinni. Jézusban nem volt bűn. Sokan kerestek benne, de nem találtak, erről Pilátus maga is többször tett bizonyságot, pedig valószínűleg sok embert kihallgatott már, jó emberismerő lehetett. Amikor az Úr Jézus a kereszten szenvedett, akkor is a bűnös emberért könyörgött. Ezt hallva még a kegyetlen római százados is felismerte Jézus igaz voltát. Látta haláltusáját, ahogy kilehelte lelkét. Jézus maga tette le az életét az Atya kezébe pontosan a rendelt időben. Így csontját nem törték el, hanem oldalát átszúrták, ahogyan meg volt írva a próféciákban.
Miután minden beteljesedett, Jézus felkiáltott: „Elvégeztetett!” Ebben a szóban ott rezeg Jézus győztes öröme: ’Megcsináltam! Kész a megváltás! Van menekülés, szabadulás az embereknek!’. A kárpit kettéhasadt, és azóta szabad utunk van a kegyelemhez. Elfogadottak lettünk, az Atya Krisztusban tekint ránk, és ezért nem kell ítéletre mennünk, mert Jézus elvégezte azt helyettünk. Felszegezte a fára a bűneinket, minden adósságunkat eltörölte. Mi nem tehettünk volna semmit magunkért. Jézus végzett el mindent. Ez a kegyelem.
Mózes Isten parancsára egy rézkígyót készített egy póznára. Ha a népből valakit mérgeskígyó mart meg, de felnézett erre a póznára, akkor életben maradt. (Ld. IV. Mózes 21:4-9) Ha téged is megmart a bűn, akkor nézz fel! Nézz fel Jézusra, aki kereszten érted is odaadta magát!
„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” Zsidók 12:2
Anscha
A teljes igehirdetés ide kattintva hallgatható meg: https://csepelibaptista.hu/felvetelek/
Személyesen: vasárnap délelőttönként a Csepeli Baptista Imaházban, a 1215 Budapest, Károli Gáspár utca 35. címen.