- február 26. vasárnap
Számomra nagyon kedves és fontosnak tartott témát hozott elénk Zsolt testvér: a gyülekezetet. Eleve milyen különleges dolog, hogy testvéreknek hívhatjuk egymást a közösségben, hiszen Krisztus által egy vérből valók vagyunk, egy az Atyánk. Az egyház, a gyülekezet alapítója és fenntartója maga Isten. Ő szabta meg az egyház küldetését, kereteit is.
Hitelődeinket a kezdetektől üldözték, sok támadás érte őket, és ezért fontosnak tartották, hogy oszlopokat állítsanak; vagyis az általuk megértett bibliai igazságok előtt fejet hajtsanak, azokat megfogalmazzák és a hívők számára követendőként deklarálják. Ez eredményezte a hitvallások lejegyzését. Tudjuk, hogy ma rengetegféle gondolkodásmód, hit, vallás létezik, de az ember életében a leglényegesebb kérdés, hogy kinek mondja Jézust.
A gyülekezet a kihívottak közössége. Nem az egyes emberért, az egyénért van, hanem azért, hogy Isten erejével, felhatalmazásával egy egységként töltse be küldetését. Talán a mai önző világban furcsán is hangzik, hogy a közösség érdeke (kollektivizmus) fontosabb az egyéni érdekeknél (individualizmus).
Amikor egyházról, gyülekezetről beszélünk, tudnunk kell, hogy a szónak két aspektusa van. Egyrészt a valaha élt összes keresztyént magában foglalja a jelentése, másrészt a világban fizikálisan jelenlévő, még tökéletlen emberekből álló helyi közösséget is. Most még foltok és ráncok vannak Krisztus menyasszonyán (ld. Efézus 5:27), de amikor megállunk majd előtte, akkor már általa megszentelve tökéletesek leszünk (ld. Filippi 1:6).
Honnan tudhatják meg a gyülekezetbe látogatók, hogy nemcsak egy klubba érkeztek? Onnan, hogy látják, hogy szeretjük, bátorítjuk egymást. Tegyük ezt lankadatlan, örömmel! Ne zárjuk el a kincset mások elől, hiszen a hit közügy, nem magánügy!
Sajnos sokan azt gondolják, a gyülekezetbe tökéletes emberek járnak, így hamar csalódnak. Aki viszont Krisztusba veti a bizalmát, sose fog csalódni.
A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk a figyelmeztetést, hogy ne hanyagoljuk el a közösséget. Akik ugyanis egyedül akarják gyakorolni a hitüket, nagy veszélyben vannak. Az elcsatangolt bárány sincs biztonságban, csak a nyáj és a pásztor oltalmában. Törvényszerű, hogy aki nem gyakorolja a hívőkkel való közösséget, abban egyre inkább gyengül az Isten iránti lelkesedés, az egyre inkább húz a világ felé. A keresztyénség tehát társas műfaj. És ahhoz, hogy valaki egy közösség tagja lehessen, vállalnia kell az elköteleződést. Ez sem „trendi” manapság. Pedig egyedül nem lehet mások javát munkálni. Isten viszont épp erre hív el a gyülekezetben bennünket. És szükség van minden egyes tagra, minden talentumra, ajándékra, hogy ezeken keresztül szellemileg is erősödhessen a gyülekezet.
Vágysz egy tiszta, szent, szeretetteljes közösségre? Te mennyire vagy az? A test is annyira lehet egészséges, annyira tiszta, amennyire a tagjai azok.
Krisztus vissza fog jönni a menyasszonyáért, a gyülekezetért. Te benne vagy? Ha igen, készülj, várd őt! Ha nem, akkor gyere hittel Hozzá még ma!
Egy bárány magában=farkasvacsora. Egy bárány a nyájban a Pásztor védelmében=biztonság és élet. Te hol vagy?
Anscha
A teljes igehirdetés ide kattintva hallgatható meg: https://csepelibaptista.hu/felvetelek/
Személyesen: vasárnap délelőttönként a Csepeli Baptista Imaházban, a 1215 Budapest, Károli Gáspár utca 35. címen.