Gyere vissza! [ szerző: Anscha ]

Gyere vissza!

Tékozló fiúk futnak sorba
Futnak büszkén, távolodva
Futnak úgy, mint Jónás egykor
Messze a mennyei céltól.

Nem tudják, hogy áldozatok
Gonosznak csak bábjátékok.
Hazugsággal köti éltük, lelkük,
Jégbe fagyasztja átvert szívük.

Elragadja az időt, erőt, a gondolatokat,
Helyébe hamis örömet, hamis békességet ad.
Egy célja van, semmi más:
Rombolás és pusztulás.

Elszomorító, milyen sokan rohannak így a széles úton.
De – mily kegyelem! – Páran (kiket hű anyák, atyák, szerető szívek
hordoztak imakarjukon) feleszmélnek a moslékban.

Tékozló fiú fejét lehajtva
Baktat haza sóhajtozva.
Őszinte bánattal van tele szíve:
Hogyan álljon most atyja elébe?

Vétkeztem, Uram, bár lehetnék szolgád,
Nem vagyok méltó, csak esedezek hozzád!
S mi történt? Hiszen ti jól tudjátok.
A Jóatya szíve semmit sem változott.

Kitárt karral rohant felé, felém, feléd,
Ujjongó örömmel: Gyermekem hazatért!
Öröm van a mennyben, öröm van a földön,
Csak a hízott tulkok reklamálnak rögtön.

– Anscha –

_____________________________________

CC licenc: Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!