Húsvéti népszokások

Ünnepek és hagyományok

Kitekintő sorozatunkban most a Húsvét ünnepéhez kapcsolódó hagyományokról és népszokásokról olvashatunk.

Összeállította: Katona Edina

husvet locsolkodas husveti tojasok komatal

A tél vége és a tavasz kezdete mindig fontos esemény volt az embereknek. A tavaszi rügyfakadás, a természet újjáéledése a halál múlandóságát és az élet győzelmét szimbolizálja. Talán nem véletlen, hogy Jézus feltámadásának ünnepe is erre az időszakra esik.

A tavaszhoz és a húsvéti ünnepkörhöz sokféle népszokás kapcsolódik.

Hazánkban szokás volt virágvasárnap az ún. kiszehajtás. Ezen az ünnepen összegyűlt a falu népe, hogy elégessen, vagy vízbe dobjon egy női ruhába öltöztetett bábut.  Ez a bábu a telet, vagy a halált szimbolizálta, mely felett győz az élet, a tavasz.

A Nyitra-vidéken a villőzés volt szokásban virágvasárnap. Ilyenkor a lányok feldíszített fűzfaágakkal járták az utcákat, ezzel „hozva be” a tavaszt a faluba.

A húsvéti népszokások közül talán a tojásfestés és a locsolkodás őrizte meg legjobban népszerűségét, habár ezek a szokások némileg alakultak az idők folyamán.

Míg egykor kútból húzott (igencsak hideg) vízzel locsolták a lányokat a legények, manapság még faluhelyen is inkább kölnit használnak. Régen a locsolkodásért cserébe a lányok hímes tojást adtak a fiúknak. A tojást többféleképpen díszíthették. Hagyományosan olvasztott viasszal rajzoltak a tojásra, amit aztán festékbe mártottak. A viaszréteget lekapargatva keletkeztek a minták a tojáson. Előfordult az is, hogy levéllel mártották a tojást a festékbe, majd a levél által hagyott nyomot díszítették a tojáson. Néhol a tojást meg is patkolták, ehhez különleges ügyességre volt szükség.

Manapság már nincs annyi idejük (vagy türelmük?) a lányoknak, így a fiúk többnyire csak pénzt kapnak a locsolkodásért, de valószínűleg egyáltalán nem bánkódnak miatta.

Érdekesség, hogy Csehországban és Szlovákiában locsolkodás helyett a vesszőzés hagyományával találkozhatunk. Ilyenkor a férfiak egy 8/12 vagy akár 24 vesszőből álló, fél, vagy akár 2 méteres hosszúságú ostorral csapkodták meg a lányokat. A lányoknak valószínűleg fájhatott az ütés, de úgy tartották, hogy ez segít nekik megőrizni szépségüket egész évben.

A tojás és a vízzel való öntözés a termékenységet és a rituális megtisztítást szimbolizálja. Valószínűleg ugyanúgy a termékenységgel kapcsolatos szimbólum a nyúl is, mivel igen szapora állat. Nemcsak Magyarországon, hanem a többi európai népnél is együtt jár a húsvéti ünneplés a tojással és a nyúllal.

Erdélyi tájakon a húsvét ünnepéhez kötődött a kakaslövés is. Ez elsősorban a fiúk szokása volt. Kezdetben valódi kakasra vadásztak, később élő kakas helyett csak céltáblára lőttek.

Kedvesebb szokás volt faluhelyen a húsvéti „komatál küldés”. Ezt általában fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy fiúk, vagy egy fiú és egy lány küldtek tálat egymásnak. Akik húsvétkor komatálat cseréltek, azok sírig tartó barátságot fogadtak. A komatálon húsvéti tojás, kalács, egy kis üveg ital, vagy egyéb finomságok voltak.

Húsvét és pünkösd közti vasárnap volt régen az ún. játszó, amikor legények és leányok együtt mulatták az időt a szabadban. A falu ifjúsága együtt labdázott, bújócskázott, szembekötősdit, vagy bújj, bújj zöldágat játszott. Az idősebb, házasulandó legények külön csoportban tekéztek.

Bár a húsvéti népszokások egy része a pogány világból maradt ránk, mindenki tudja, hogy a húsvét keresztény ünnep, így egyházi szokások is kapcsolódnak hozzá.

Míg a protestáns egyházak többnyire egy-egy igehirdetéssel emlékeznek meg a nagypénteki, és húsvéti eseményekről, a katolikusok jóval hamarabb elkezdenek ráhangolódni az ünnepre. A böjtöt hamvazószerdától kezdik, 40 nappal húsvét előtt. Ezzel a szokással Jézus megkísértésére emlékeznek, és a nagyhétre készítik elő lelküket. Nagycsütörtökön az utolsó vacsoráról emlékeznek meg, nagypénteken pedig a kálváriajárással elmélkednek Jézus passiójának stációiról. Nagyhéten volt szokás a lármás „Pilátus-verés” is, amit gyerekek gyakoroltak.

A húsvét a világ legnagyobb ünnepe, hiszen ekkor megváltásunkra emlékezünk. Úgy gondolom, érdemes előre készíteni rá a lelkünket, és úgy megválogatni szokásainkat, hogy valóban az evangélium üzenete maradjon a középpontban. Ugyanakkor a húsvét alkalom arra is, hogy szeretteinkkel együtt legyünk. Talán barátságainkat is érdemes megújítani egy gazdagon megrakott tállal, vagy egy közös játékkal, mint a régi időkben…

Forrás: Dömötör Tekla: Magyar népszokások (MEK)

No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?